Pedig még csak szerda van: újabb Magyar Péter-támogatóról derült ki a sötét múltja

Méghozzá akkor el is ítélték Magyar Péterék támogatóját, sőt még kommandósokat is be kellett vetni az ügyben, amelyben akár több tízmilliós összegekről lehetett szó.

Ebből legfeljebb ellenzékváltás lesz, ha egyáltalán.
(Nyitókép: YouTube-képernyőfotó)
A beszámolók szerint igen kedélyesen beszélgetett Puzsér Róbert és Magyar Péter egy budapesti konferenciaközpontban, ami természetesen meg is telt a jeles alkalomra. Hiába: a tizennégy éve Orbán-ellenes tábor elvárásainál már csak a kíváncsisága nagyobb, arról pedig a főszereplő mellett a baloldali médiumok (köztük az eseményről szinte felhevülten beszámoló Telex) gondoskodnak hónapok óta, hogy
folyton napirenden legyen a legújabb „messiás”.
A kedélyes csevejből sokkal többet nem tudtunk meg az otthon állítólag késsel mászkáló, a felesége „védelmében” magánbeszélgetéseket rögzítő, alig néhány hete még Mészáros Lőrincnél kilincselő fazonról, ám annyit igen, hogy ő már 2006 őszén elégedetlen volt a Fidesszel. Ha mellé tesszük, hogy „mindig is liberális voltam”, akkor itt most zárójelbe is tehetjük azt a felvetést, hogy Magyar Péter igazából jobboldali. De még ha az lenne is, a legfőbb célja virtigli baloldali, nevezetesen beteljesíteni azt, ami Bajnai Gordonnak, Gyurcsány Ferencnek, Pukli Istvánnak, Fekete-Győr Andrásnak, Vona Gábornak vagy Márki-Zay Péternek se sikerült:
akármilyen programmal és akármilyen áron, de leváltani a miniszterelnököt.
Innentől kezdve a történet politikai értelemben leginkább arról szól, hogy az aktuális próbálkozó – akinek előélete kétségtelenül ad egy újszerű bukét az egésznek – átvegye a stafétát az elődjeitől, s ezzel átrendezze az ellenzéki térfelet. A Gyurcsányék felől érkező fuvallatok arra engednek következtetni, hogy ehhez azért nekik is lenne szavuk, s a „nekik” alatt itt már a bekebelezett MSZP-t és Párbeszédet is értjük.
Az előzmények nyomán ebből az következik, hogy
Magyar Péter előbb-utóbb vagy kiegyezik a bukott kormányfővel, vagy „integrálja”.
Esetleg létrejön ismét a centrális erőtér, ami viszont sokkal inkább támasza, mintsem akadálya az orbáni kormányzás folytatásának.
Ennyit arról, hol és kik ijedhettek meg a Tisza Párttól.
A belpolitikát kétségtelenül megbolygató fejlemények azonban rámutatnak egy kvázi anomáliára. Először is: bár bőven akadnak hibái és hiányosságai a kabinetnek, az nem eltagadható a konzervatív oldaltól, hogy van víziója, teljesítménye, eszközrendszere céljai megvalósításához. A politikai alapozást, a szakértői bázis kialakítását és a közösségépítő munkát a Fidesz már bőven 2010 előtt elvégezte, lépésről lépésre, évről évre. Ezzel szemben a túloldalon
rendre azt a receptet keresik, ki és milyen konstrukcióval szerezheti meg a hatalmat. Aztán majd lesz, ami lesz.
Nincs aprómunka vagy bázisépítés, csak vagdalkozás. Ennek egyik embrionális ötlete volt a technikai koalíció 2014 előtt, az akkor még zsidólistát emlegető jobbikosok és a persona non grata Gyurcsány bevonásával. Imádtuk! A legutóbbi próbálkozás pedig Márki-Zay Péter, a hatpárti összefogás és a guruló dollárok voltak – az eredményt 2022-ben láthattuk.
A probléma és meggyőződésem szerint az ellenzéki sikertelenség gyökere tehát nem más, mint a cél elégtelensége – Orbán leváltása, és kész –, továbbá az eszköz misztifikálása. S ezen Magyar Péter sem lendíti túl az ellenzéket, sőt valójában kimaxolja a tizennégy évnyi, frusztrációval terhelt kisebbségi protesthangulatot.
Ebből legfeljebb ellenzékváltás lesz, ha egyáltalán. Addig pedig folytatódik a legújabb közéleti trash-sorozat.